2011. október 14., péntek

A romantika jellemzői

A romantika 19. századi irányzat és stílus. A romantikus regényt fordulatokban gazdag meseszövés jellemzi. Nagy ellentéteket és szélsőséges érzelmeket mutat be a jó és a rossz harcában. Eszményien jó és végletesen gonosz alakokat állít szembe egymással. A romantikus író szívesen fordul a múltba történelmi témákért. Tanulságokkal szolgál a régiek sikereiből és bukásaiból, példás és taszító alakokat elevenít meg a nemzeti múltból.
A szó eredete: roman = regény, regényes tartalomra utal, ami az irodalomra igen találó. Először irodalmi irányzatként jelentkezett, majd nagyobb szerephez jutott a zenében, a képzőművészetben és az építészetben is. Hirdette az egyén és a művészet szabadságát.

A romantika stílusjegyei
A romantikus művészeket általában gazdag fantázia, végletes és erős érzelemvilág, az egyén belső világának a kivetítése jellemzi. A romantikára jellemző, hogy témáit sokszor a múltból meríti. Térben és időben eltávolodik a jelentől.
A szerelem élménye központi helyet kap a romantikában.
A tragikus elem szintén jelentős súlyt kap a művekben. (pl.: küzdelem a sorssal, halálsejtelem stb.)
Meseszerűség: A romantika kedveli a meseszerű, titokzatos, olykor hátborzongató történeteket. E stílusirányzat egyik legszebb vívmánya az “éjköltészet” megszületése. Az éjszaka nyugalma — a magány élményével társulva — a kor egyik legtipikusabb művészi érzése.
Jellemző a romantikára a természet szeretete, a természet szépségeinek felfedezése.
A romantikus irodalom általános jellemzői:
  • a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.
  • felélednek a nemzeti irodalmak, a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a folklór iránti érdeklődés, ezzel egy időben elindul a népmesék gyűjtése és a népnyelv beemelése az irodalomba
  • a múlt felé fordulás leginkább a középkor, főleg a gótika iránti rajongásban nyilvánul meg
  • nagy mennyiségben jelennek meg a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből vagy az adott világból való elvágyódást tükrözik
  • fontos szerepe lesz a kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekménynek
  • elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése
  • stílus és nyelv tekintetében jellemző a líraiság, sok a töredékben maradt alkotás, a zeneiség, a festői monumentalitás (mintha a mű egy freskó lenne), az ellentétek nagy száma.
  • az epikai műfajok között vezető szerepet tölt be a regény, nagyszámú történelmi regény és kalandregény születik a korszakban.
  • a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.

2 megjegyzés:

  1. Ez nekem most nagyon jól jött..Irodalom órára ebből kell majd kis előadást tartanom..és már vagy 1 órája keresem a jó oldalt és végre...megtaláltam!Köszönöm..és amúgy nagyon jó!! :D Bye:Barbii

    VálaszTörlés